A kíváncsiság hajt előre. Szeretném tudni, látni, vajon hogyan vannak a dolgok valójában? Kérdéseket teszek fel magamnak, másoknak, a jógával és a buddhizmussal való megismerkedésem óta pedig a csodálkozásé lett a főszerep. Úgy tűnik, mégiscsak a misztikus, rejtett, számunkra felfoghatatlan jelenségekben van a megoldás kulcsa. A keresés végtelen, élethosszig, (kinek elképzelése szerint) több élethosszig tart, de a tapasztalatok, a saját élmények megerősítenek a folytatásban.
A meditáció a leghatékonyabb ősi, öngyógyító módszer. Mindent a kezünkbe ad, amire szükségünk van, csak egy kis gyakorlást kér cserébe.
2002-ben kezdtem el jógázni és meditálni, jógaoktatói diplomát 2011-ben a budapesti Sivananda Jóga Központban szereztem. Az elmúlt években a Sivananda jógarendszer mellett megismerkedtem más jógairányzatokkal is, gyakoroltam Iyengar, ashtanga, és a Himalájai Jóga Tradíció rendszerei szerint, a jógagyakorlás mellett rendszeresen meditálok.
2013-ban és 2014-ben öt-öt hónapot töltöttem Észak-Indiában, ahol különböző jógarendszereket tanulmányoztam, ashtanga és Iyengar jógakurzusokon vettem részt, illetve egy hónapot Nepálban, a Kopan monostorban, ahol meditációs technikákat tanultam és tanításokat kaptam a tibeti buddhizmusból.
A saját intuitív felfedezéseim és a buddhista tanítások egybeesése ráébresztett: mégis igaz lehet, hogy a tudás már bennünk van, a bölcsességet, minden titok nyitját valójában már birtokoljuk, csak még nem férünk hozzá, nincs látótávolságon belül. A meditáció segít látni, tisztán érezni, megfigyelni, átélni az életet a maga valóságában. Meglepő csodákra lelhetünk magunkban, a világban, a világ működésében, ha a tiszta tapasztalás gyakorlati útját választjuk. Meglepő változáson mehetünk keresztül magunk is: a kiegyensúlyozottság, a nyitottság, a kreativitás, az örömteliség felé vezet minket a meditációs gyakorlatunk.
És minden az első tudatos lélegzetvétellel kezdődik...
Évekig gyötrődtem a reggeli felkelésekkel.
Fel kellene kelni gyakorolni, de jól esne még aludni, úgy tűnt, hogy ez a dilemma tárgya. Magamra húzni a takarót, befordulni a fal, vagy az ablak felé és nem mozdulni, sokszor tűnt ésszerűbbnek, mint törökülésben kuporogni egy párnán, és a nagy semmire…