Évekig gyötrődtem a reggeli felkelésekkel.

Fel kellene kelni gyakorolni, de jól esne még aludni, úgy tűnt, hogy ez a dilemma tárgya. Magamra húzni a takarót, befordulni a fal, vagy az ablak felé és nem mozdulni, sokszor tűnt ésszerűbbnek, mint törökülésben kuporogni egy párnán, és a nagy semmire gondolni. Nem elkezdeni még a napot, megpróbálni kitolni a nap kezdetét még egy fél órával valóban értelmes gondolat, hiszen mindenkinek hajszolt az élete, szükségünk van a pihenésre. Volt, hogy a gyakorlás kényszerének ereje győzött és valahogy kikecmeregtem az ágyból. És volt, hogy a lustálkodás nyerte meg a  csatát, egy kis lelkiismeret furdalással a hátterében.

Sokáig hittem, hogy a ésszerű és az ésszerűtlen vitázik bennem, amíg rá nem jöttem, hogy valójában a régi és az új veszekszik bennem egymással. A régi, a megszokott dolgaim (reggel aludni szoktam pihenésként és nem meditálni) legyenek bármennyire idejétmúltak, károsak rám nézve, akkor is szorosan hozzám tartoznak, mint egy rossz házasságban a másik. Az új viszont, egy új és még ismeretlen gyakorlás, kialakuló szokás, ki tudja, mit tesz velem.  Muszáj a második sorba visszaszorítani, hiszen előbb az élet, a teendők, a megszokott dolgaim, a megszokott valóságom és csak utána jöhet ez a kis extra, a luxus-üldögélés. Eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy teljesen félreértem a valóságot.

Az a luxus, ahogy meditáció nélkül élek és az a luxus, ha nem táplálom és élesztgetem az ébredő tudatosságom, hanem hagyom, hogy a belső cinikus hang megmagyarázza nekem, mi a dolgok sorrendje. Majd, ha túl leszek ezen, azon, majd, ha több időm lesz. Sosem lesz több időnk, mert mindig azon vagyunk, hogy ne legyen időnk, hogy a kitömött életünkben ne legyenek csendes pillanatok. A csend veszélyes. Kérdéseket, kételyeket szül, olyanokat, melyeken már rég el kellett volna gondolkodnunk, de féltünk velük szembenézni. Így aztán a folyamatos sóhajtozás mellett "bárcsak lenne egy kis időm", azon vagyunk, azon dolgozunk, hogy újra- és újratöltsük  a csend terét tennivalóval, gondolkodással.

És ennél már csak az rosszabb hír, hogy a meditáció gyakorlásával hosszútávon valójában időre teszünk szert...