A boldogság a tudatodon múlik- ez állt azon a táblán Kathmanduban, a Kopan monostor kertjében, amelyre többek közt a résztvevőknek szánt legfontosabb üzeneteket írták az ott lakó szervező szerzetesek.

Bosszantott a dolog. Még hogy a tudatomon. Könnyű meditálgatva élni Kopan gyönyörű kertjében, a világ tetején, a Himalája lélegzetelállító hegyei között, nem szembesülve az élet igazi nehézségeivel. Könnyű így kiegyensúlyozottnak lenni, gondoltam akkor, és kitalálni, hogy a boldogság a körülményektől függetlenül átélhető és csak azon múlik, hogyan fogadom az élet eseményeit.

Azóta eltelt egy kis idő, sok új tapasztalatot gyűjtöttem nehézségekről és a boldogságról is. Nem szégyen bevallani, ha téved az ember és végre elismeri a bölcsek tanítását. És az sem szégyellendő, hogy kétkedéssel indultam neki a vizsgálódásnak.

Boldogok szeretnénk lenni, akár mindenáron. Sokan gondoljuk, hogy a boldogsághoz társadalmi pozícióra, anyagi sikerekre, a birtokunkban levő minél több tárgyra lesz szükségünk. Mindenből jobbat, újat, többet szeretnénk. Mintha a boldogságot lehetne tárgyiasítani és mintha pénzért is megvásárolhatnánk az örömteliséget.

Félünk a negatív dolgoktól és szeretjük megjósolni azt is, hogy mi az, amitől boldogok leszünk és mi az, amitől nem. A fájdalmat, a nehézséget próbáljuk kizárni az életünkből, az örömökbe kapaszkodunk. Azt is hisszük, hogy az örömök, vagy eredmények hosszú távú boldogságot eredményeznek. „Majd ha elértem ezt, majd ha túl leszek azon…” - gondoljuk gyakran. De az igazság az, hogy még a legmélyebb válságok és a legnagyobb sikerek sem tartanak örökké.

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a jó hangulatunk (boldogságunk) alapvetően nem az anyagi sikerekhez, nem a birtokunkban levő tárgyakhoz kötődnek. Sokkal inkább olyan dolgokhoz, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a lelki és közösségi életünkhöz:

• köszönetet kifejezni, a hálát kimutatni, akár szóban, akár írásban,
• együttérzést gyakorolni, másoknak segíteni,
• a megbocsájtás,
• a tudatosság, a figyelem, az éberség, a meditáció gyakorlása,
• a közösségi élet, a kapcsolatok ápolása,
• az optimizmus,  
• az élet apró örömeinek élvezete,
• a testre fordított figyelem, mint jóga, futás, sport, tánc és a nevetés.

Boldogságot, vagy áramlat-élményt, ahogy azt Csíkszentmihályi Mihály boldogság-kutató pszichológus professzor is felismerte, olyan tevékenységek közben élünk át leginkább, amelyeket szívesen végzünk, és amelyek teljesen lekötik a figyelmünket. Olyankor az én és annak problémái nem kapnak figyelmet, egyszerűen fogalmazva: a tevékenység végzése közben megfelejtkezünk magunkról. A figyelmünket teljes mértékben a tevékenységre irányítjuk elmerülve annak minden részletében. A kutatások azt mondják, hogy ez az élmény a boldogság áramlat-élménye. Daniel Goleman pszichológus, az Érzelmi intelligencia c. könyv szerzője szerint az összpontosítás azonnali áramlat-élményt eredményez. Tehát az egyhegyű figyelem, az egy dologra való koncentrálás, a figyelmünk tárgyával való eggyé válás máris boldogság-élményhez vezet. 

Az boldogság-élményhez szükségünk lesz a rácsodálkozás képességére is. A gyermeki rácsodálkozás, a kíváncsiság, nem csak az áramlat-élmény átélésében segít, de megment bennünket a szürkeségtől, a hétköznapok automatizmusaitól, attól, hogy a mindennapok ismétlődéseitől elkedvetlenedve boldogtalannak érezzük magunkat. A rácsodálkozás képessé tesz bennünket arra, hogy egy látszólag ugyanolyan történést, vagy ismétlődő eseményt annak látszólagosságán túl is megfigyelhessük. A rácsodálkozás segítségével így felismerhetjük, hogy az életben valójában nincs két ugyanolyan pillanat.

Ahhoz, hogy az általános közérzetünk javuljon, és hogy több boldog pillanat legyen az életünkben, a pozitív élményeket érdemes az átélésük pillanatán túl is fenntartani. Meg kell tanulnunk tudatosan hosszabban időzni a kellemes élményekben.

Ha valami kellemes élmény ér, tudatosítsd és maradj benne. (Csodálkozz rá). A kellemes élmény lehet egy szép természeti jelenség, vagy csak annyi, hogy jól érzed magad valakinek a társaságában. Maradj együtt az érzéssel, az élménnyel, öt, tíz másodpercig. Figyeld meg a tested belső reakcióit az élményre és engedd, hogy a kellemes érzés még inkább fokozódjon benned. Akár vizualizálhatod is a jót, a szépet, a kellemest, mint egy drágakövet a szívben, egy forrást benned, egy mindig veled lévőt, amit mindenhová magaddal viszel, mert mindig veled marad. (Forrás: Mindful.org)